SZÉPirodalom

2007 június 26. | Szerző: bradshaw |

 

Vas István – Mikor a rózsák nyílni kezdtek

 

Emlékszel? mikor a rózsák nyílni kezdtek,

Már nem voltunk fiatalok-

Házunk körül virágzó sírkeresztek,

Szívünkben sok friss halott.

 

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,

Akkor is, ha férj-feleség

Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,

S fogják egymás kezét.

 

Sok hajszálad lett ősz épp abban az évben-

Emlékszel? volt is oka.

De ami fekete maradt, még feketébben

Ragyogott, mint valaha.

 

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe

Tört fényeket rejtett a rémület,

És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje

S attól lett édesebb.

 

Újjongó áhitattal ébredtünk reggelente,

Te a kertre, én terád-,

S ez az öreg nyarunk szelíden betemette

Velencét s Angliát.

 

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget

Kezdtük nézni a holnapot-

Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved

Koszorújába kapott.

 

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,

De emlékszel? ez volt a legszebb.

Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,

Mikor a rózsák nyílni kezdtek.