Igaz “mese”!

2007 június 25. | Szerző: bradshaw |

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki mindíg arra vágyott, hogy találkozzék egy igazi tündérrel.

Egyre csak járta a réteket, mezőket, s ha virágot lelt, belekukkantott a kelyhébe, mert köztudomású, hogy abban laknak az igazi tündérek. Virágot lelt is sokat, de tündért egyet sem. Egyre rótta az erdőt, mezőt holdvilágos estéken, mert mindenki tudja, hogy olyankor a tündérek a harmatos füvön táncolnak, és gyönyörűségesen énekelnek. De a harmatos füvön csak szentjánosbogárkák járták villanó táncukat, és nem énekelt ott más, csak a könnyű szellő. Ezen úgy elbúsulta magát az ember, hogy nem járt többé erdőn-mezőn, csak a városi utcákat rótta, s lesütötte a szemét búbánatában. Végül az lett a szerencséje, az a búbánat, mert jártában-keltében összetalálkozott Jutkával. Jutka egészen pirinyó kislány volt. De azért nagy bátran felfelé tekintett, mindíg a magasba. Így találkozott a tekintetük. S annak a tündérkereső embernek színte elállott a szívverése. Jutka aranybarna szemében ugyanis pirinyó kis tündér üldögélt. Az ember örömében elmosolyodott, s ugyanakkor elmosolyodott Jutka is. Megkérdezte tőle: -Minek örülsz, te kislány?

-Én annak örülök, -felelte ő- hogy a szemedben egy kis tündért pillantottam meg. Az ember azt mondta ere, hogy butaság! Az ő szemében nincs semmiféle tündér, nem is volt soha. Jutka csak a saját tündérének a tükörképét látja az ő szemében.

De a kislány nagyot nevetett és azt mondta: -Hiszen tudnivaló, hogy csak egy tündér van. Nincs több, csak egyetlenegy tündér!

-Hátha nincs több, akkor vigyázzunk, hogy el ne veszítsük ezt az egyet – mondta az ember. Azzal kézen fogtak a kislányt és így indultak el. Látták egymás szemében a tündért, az egyetlen tündért.

Bizonyára ott csücsül a te szemedben is. Ezért hát hasztalan keresnéd virágkelyhekben vagy holdsütötte tisztások harmatos füvén. De ha a legszebb tükörbe, mások tükröző szemébe nézel, megláthatod te is az igazi, az egyetlen tündért.