„A félelem megnyomorítja a lelket, tehát le kell küzdeni.”
2007 június 22. | Szerző: bradshaw |
Televagyok félelmekkel és szorongással, mert mi van akkor, ha tényleg nem lesz munkám…? Azthiszem kezdd a hatalmába keríteni ez az őrület, amit itthon sugároznak az irányomba! Most kéne összecsomagolnom és elmennem, amíg nem folyt meg ez az paranoia! Azt hiszem ez lesz életem eddigi leghosszabb 9 napja…mármint az, hogy ne tudjanak meggyőzni arról, hogy itt maradjak, mert Pesten nem állnám meg a helyem. Ma bejött hozzám Zsó is, és folyamatosan csak azt vágta a fejemhez, hogy mien szemét vagyok, mert elmegyek, és újrakezdte a nagy bőgős “jelenetet”! Itthon meg jóformán nem is szólnak hozzám, csak azt szajkózzák, hogy meg fogom bánni!
Iszonyatosan félek még attól is, hogy Big ismerősei mit mondanak majd rám! Nem szeretném, hogy bármien kellemetlensége legyen miattam! Nagyon frusztrál a gondolat, hogy nem fogom tudni “kikerülni” azokat az embereket, akik számomra a “tökéletesek” és még rosszabbnak érezném magam mellettük. A tökéletes jelzőt persze pozitívan kell érteni, úgy ahogy a jelentése van! Ezek az emberek pedig “Lelkitárs kisasszon” (talán tőle félek legjobban), és Big volt barátnője (róla eddig nem írtam, de Ők 5 évig alkottak egy párt és körülbelül fél éve szakítottak). Úgy érzem magam, mint egy szürke kis egér, és ez az érzés egyre fokozódik a napok csökkenésével. De valahogy le kell küzdenem ezeket az érzéseket, azért hogy újra tudjak örülni a döntésemnek, és ne féljek annyira…!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: